Az érintettek azt a pillanatot, amikor megtudták, hogy a kivizsgálás rákbetegséget igazolt, leggyakrabban „derült égből villámcsapásként” jellemzik. Mindenkit – betegeket, családtagokat egyaránt – sokként ér a diagnózis, és közlésének pillanatában gyökeresen megváltozik az életük. Az onkológiai betegség és a kezelések következtében számos változással, veszteséggel kell szembenézniük. Elvész az egészség és egészségbe vetett bizalom, a biztonságérzet, az addigi egyéni és családi életcélok, a kontrollérzet. A betegségből eredő étvágytalanság, fogyás, energiátlanság, a csonkoló műtétek vagy terápiás mellékhatások – például hajhullás – következtében megváltozik a beteg korábbi testképe, gyakran elvész a libidó. Rövidebb-hosszabb időre nem tudják folytatni munkájukat: az addig a mindennapok szerves részét képező, jól ismert munkahelyi környezetet felváltja a kórházi környezet és az otthon töltött idő. Ez befolyásolhatja az egzisztenciát, megváltozhatnak a korábban kialakított családi szerepek. A változásokon túl a betegek életében gyakran beszűkülnek, ezzel szemben a családtagok mindennapjaiban gyarapodnak a feladatok. A hozzátartozók esetében ez túlterhelődéshez vezethet. A megváltozott élethelyzetek magukkal vonják a munkahelyi, baráti kapcsolatok változását is. A Òzikális és lelki megterhelések hatására az érintettek is lehetnek átmenetileg vagy tartósan zárkózottabbak. A rákbetegséggel a köztudatban szorosan összekapcsolódik a súlyos, halálos betegség, szörnyű szenvedés gondolata, ez gyakran megnehezíti a beteg környezetében élők kapcsolattartását is – tapasztalatok híján nem tudják, mit is mondhatnának, mit is tehetnének. A fenti sorok – amelyek hosszasan próbálják összefoglalni, de még így sem terjedhetnek ki az összes lehetséges változásra és veszteségre – jól tükrözik, hogy a test súlyos, életet veszélyeztető betegsége során megérintődnek az élet pszichés, egzisztenciális és spirituális területei is. A nehéz élethelyzetek, a kezelések, azok mellékhatásai, a gyógyulás bizonytalansága, a testi változások, a krízisek halmozódása, az egzisztenciális helyzet változása, a veszteségek minden egyes beteg és családtagjai esetében sokféle, sajátos, egyedi kombinációban jelentkezhetnek, hasonlóan a rákbetegségre adott felfokozott lelki jelenségekhez. A distressz mint a betegségre adott természetes reakciók – hangulatingadozás, szorongás, félelem, evés- és alvászavarok, érzelmi kitörések, depresszív tünetek – felismerése és kezelése olyan fontos a betegséggel való megküzdés szempontjából, hogy 2010-ben a Nemzetközi Pszichoonkológiai Társaság (IPOS) javasolta és irányelvébe foglalta, hogy az onkológiai ellátás során ez hatodik vitálisjelként kerüljön be az életfontosságú jelek mérése közé. A distressz beazonosítására, mérésére a mindennapi gyakorlatban is jól alkalmazható, gyors, hatékony szűrőmódszer szolgál, amely egy problémalistát és egy hangulathőmérőt foglal magába. A diagnózis felállításától, az egész betegség lefolyása során minden egészségügyi és szociális ellátással foglalkozó szakember – kompetenciájának megfelelően – felelősséggel tartozik az onkológiai betegek és hozzátartozóik pszichoszociális támogatásáért és ellátásáért. Mindannyian részt vesznek a hatékony tájékoztatásban és betegellátásban, valamint az ennek alapját képező kommunikációban, amely során elkerülhetetlen az általános érzelmi támogatás és az egyénre szabott problémák, tünetek feltérképezése, a szükségletek és igények alapján a beteg szakellátásba irányítása és bátorítása ennek elfogadására. Kezelőorvosuk egyetértésével és javaslatával a betegek nagyobb arányban veszik igénybe a pszichoszociális támogatást. A stresszkezelést, aktív megküzdést, érzelmi feldolgozást segítő, hatékony terápiák által javul a betegek testi-lelki közérzete, ami visszahat a kezelőorvossal és az onkoterápiákkal való együttműködésére, ennek következtében pedig hozzájárul az életminőség és a gyógyulási esélyek javulásához. Az onkológiai diagnosztika és terápiás eljárások fejlődésével párhuzamosan bontakozott ki a rákbetegek és hozzátartozóik pszichoszociális támogatásának elmélete és gyakorlata (1, 2). A dinamikusan fejlődő határterületi tudományág ötvözi az onkológia, a pszichológia, a szociológia és a pszichiátria szemléletét és módszertanát. Magyarországon az első pszichoonkológiai ambulancia az Országos Onkológiai Intézetben 1988-ban kezdte meg működését. A pszichoszociális támogatás integrálását az onkológiai ellátásba elősegítették az elmúlt, lassan 30 évben egyre nagyobb számban megalakult munkacsoportok és a Magyar Pszichoonkológiai Társaság folyamatos jelenléte a szakmai konferenciákon, képzéseken, valamint a 2006-ban megjelent Nemzeti Rákellenes Program, amely kimondta: „Az onkológiai betegek lelki segítségnyújtása elválaszthatatlan a szomatikus ellátástól.” Ezt tükrözi a korábban használt „pszichoonkológia” és/vagy „onkopszichológia” helyett az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerülő „pszichoszociális onkológia” elnevezés is. A betegséget megelőző és a rákbetegség lefolyása során észlelhető lelki jelenségek, tünetek vizsgálata, kezelése, valamint a kutatás és a megelőzés többszintű ellátási formaként valósul meg. A pszichoszociális támogatást végző szakemberek legismertebben és legjellemzőbben az onkológiai centrumokban a team tagjaiként vesznek rész a gyógyító munkában, hozzájárulva az egyénre szabott, minőségi kezeléséhez. A pszichoonkológiai ellátást azonban más ellátási keretek között – például civil szervezetek, magánrendelés – is megtaláljuk. Szerves részét képezi a hospice – intézményi és otthoni – ápolásnak is. Ritkábban fordul elő, hogy pszichiátriai vagy pszichoterápiás intézmény keretei között valósul meg.
Saját tapasztalatok
A Nyírő Gyula Kórház OPAI Pszichiátriai Szakambulanciáján 2013 februárjától, heti egy napon működik a Pszichoonkológiai Ambulancia. A különböző súlyosságú rákbetegségben szenvedő és a kórlefolyás más-más szakaszában lévő, pszichés panaszokkal, tünetekkel – előzetes telefonbejelentkezés alapján az ország egész területéről – jelentkező onkológiai betegek és hozzátartozóik számára a tanácsadást, betegvezetést, támogató pszichiátriai és pszichoterápiás kezeléseket – az onkológiai kezelésekkel összehangolt, egyéni kezelési terv alapján – egyéni és csoportos formájában végezzük (1. táblázat). Ez kezdetben egyéni pszichés támogatás, szükség szerint gyógyszeres kezelés, valamint a test és lélek kapcsolatát erősítő, a Simonton házaspár által kifejlesztett, relaxációt és imaginációs technikát magába foglaló „Gyógyító képzelet” csoport és klub formájában egy pszichiáter-pszichoterapeuta szakorvos közreműködésével valósult meg. 2014 elején az ellátás egy pszichoterapeuta-sugárterapeuta szakorvossal, a kezelési paletta pedig Do-in tornával, kézműves foglalkozással, az aktív megküzdést és érzelmi feldolgozást segítő „Nem mondhatom el senkinek” analitikus csoporttal és zenecsoporttal gazdagodott.
- táblázat. Pszichoonkológiai Ambulancia (POA) programjai
Minden szerdán:
9:30–11:00 „Gyógyító Képzelet” csoport vezeti: dr. Prezenszki Zsuzsa
11:45–13:15 „Nem mondhatom el senkinek…” csoport vezeti: dr. Kegye Adrienne
Minden hónap első szerdáján:
15:30–16:30 Zenecsoport
16:30–17:30 „Gyógyító képzelet” klub
Bejelentkezés: + 36-1-452 9408 naponta 8:30–13:00
A pszichoterápiás munkában elsősorban kognitív és analitikusan orientált módszereket alkalmazunk – az ambulancia orvosainak speciális képzettsége, illetve beállítódása alapján –, zömében szupportív célkitűzéssel, amelyek a pszichés tünetek kezelésén túl a betegséggel, kezelésekkel kapcsolatos érzelmi feldolgozást és az aktív megküzdést segítik. Az onkológiai diagnózisok közül leggyakrabban az emlőrák, a pszichiátriai diagnózisok közül pedig a „súlyos stresszre adott reakció”, a „kevert szorongásos és depressziós zavar” és az „egyéb kevert szorongásos zavarok” fordultak elő. Az elmúlt két évben érdekfeszítő tapasztalatokat szereztünk a terápiás lehetőségeink kombinálásával és integrálásával: annak ellenére, hogy terápiás kereteink és lehetőségeink szűkek, mégis a terápiás modalitások és kiegészítő programok összehangolásával egyénre szabott, hatékony segítséget nyújthatunk a betegséggel való megküzdésben, érzelmi élményfeldolgozásban a páciensek és családtagjaik számára, a distressztől a súlyosabb pszichiátriai zavarok kezelését is biztosítva. Azt tapasztaltuk, hogy a páciensek az egyéni és csoportos terápiákat, valamint a klubfoglalkozásokat részesítik előnyben. A mozgással és szabadidős tevékenységgel foglalkozó csoportok látogatottsága kisebb volt, lassan ezek meg is szűntek. Azonban szoros kapcsolatot tartunk más – az onkológiai betegek számára szerveződő, hitelesen működő – civil szervezettel, alapítvánnyal, az ottani lehetőségeket is integrálva a kezelésbe. A nemzetközi és hazai statisztikákat is Ògyelembe véve számolni kell vele, hogy a daganatos betegek körében gyakori a komorbid pszichés zavarok előfordulása. A daganatos betegség okozta krízishelyzet kapcsán kialakulhatnak pszichiátriai tünetek, vagy a már meglévők súlyosbodását észlelhetjük. Ennek felismerése és kezelése jelentősen segítheti a complience javulását, ezen keresztül a sikeres megküzdést, illetve a megfelelő életminőség tartós elérését. Célunk az is, hogy az onkológiai és pszichiátriai betegségek kettős tabuját oldjuk, és elérhetővé tegyük az érdemi segítséget.
Irodalom
- Rohánszky M, Kegye A, Molnár M, Boda É, Kapitány Zs (eds.) Pszichoszociális onkológia – Gyakorlati útmutató a komplex betegellátáshoz. Budapest: Zafír Press, 2014.
- Prezenszki Zs, Kegye A, Molnár M. Pszichoonkológia. In: Füredi J, Németh A (eds.) A pszichiátria kézikönyve. Budapest: Medicina, 2015. pp. 768-781.
Írta: Kegye Adrienne
Megjelent: EConsilium, 2016. jún. 18.
Nyírő Gyula Kórház–Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet, Pszichiátriai Szakambulancia, Budapest
Főorvos: Dr. Prezenszki Zsuzsa