Mit vált ki a páciensekből a műtét utáni kezelések megkezdése?
A kezelések megkezdésével egy nyugodtabb szakasz kezdődik, mert a nehéz döntésekkel teli hetek után a terápia elfogadása önagában is csökkenti a szorongást, de ekkor megerősödik az eredményes kezeléshez és gyógyuláshoz fűződő remény is. A kezelés során mellékhatásként jelentkezhet alvászavar, ingerlékenység, emésztési problémák. A megváltozott élethelyzet, a beteg részéről a hosszantartó vagy gyakori kórházi bejárást igénylő kezelések, a családtagok részéről az otthoni teendők megosztása, ha szükséges a szállítás, a beteg kísérésének megszervezése, ambuláns kezelések esetén az otthoni ápolás biztosítása, pszichoszociálisan is kimerülést okozhatnak. Nagyon lényeges, hogy a család együtt is felkészüljön a hosszantartó kezelésre. Ez segít abban, hogy megelőzzék a lelki kimerülést, fizikai, pszichés és szociális egyensúlyukat megőrizzék. Érdemes megtervezni, hogy kiknek a segítségével, támogatásával (pl. ismerősök, barátok, rokonok, egészségügyi, ápolási szolgálat) tudják elérni, hogy a betegre és a családra ne nehezedjen a kezelés alatt plusz lelki teher, erőtartalékaikat megőrizhessék.
A kemoterápia esetén a rossz közérzet, fáradékonyság, hányinger, hányás, étvágytalanság, szédülés, egyes kemoterápiás szerek alkalmazásakor a hajhullás, a sugárterápiánál elsősorban az izoláció szül nagy félelmeket, hiszen a betegnek a kezelő helységben egyedül kell lennie. Itt a kemo-, és sugárterápiás asszisztencia tudja a legnagyobb támogatást adni. Még említettem a bevezetőben a hormonterápiát, ami követheti a műtétet, ez hormon érzékeny tumorok esetében alkalmazható. Mellékhatásként hőhullámok, libidócsökkenés, emlőfeszülés, hangulatzavar léphet fel. A nők esetében a menopauza tünetei jelennek meg, férfiaknál pedig a szexuális teljesítmény csökkenését vonhatja maga után. Súlyos szorongásos, hangulat- és alvászavarokat okozhat ez a terápia is, főleg a fiatalabb, vagy középkorú felnőttek között. A pszichoonkológiai ellátást végző szakember tanácsadással, rendszeres vagy alkalomszerű egyéni vagy csoportos terápiával, a házastárs megértő türelemmel csökkentheti a lelki problémákat.
Szinte nincsen olyan daganatos beteg, aki ne találna akár szóbeszéd, akár internet segítségével magának kiegészítő terápiát. Szükségesek ezek a gyógymódok?
Amikor a betegben megjelenik az aktív tenni akarás a gyógyulás érdekében, az mindenképpen nagyon fontos. A komplementer terápiák tárháza hatalmas, amibe természetgyógyászati kezelések, homeopátia, gyógyhatású készítmények, táplálkozási sémák és különféle mozgásformák is beletartoznak.
A legfontosabb, hogy mindent meg kell beszélni a kezelőorvossal, mert nem elég, ha egy kezelés csökkenti a mellékhatásokat, fontos, hogy ne rontsa az alkalmazott terápiák hatékonyságát. Lelki szempontból a kiegészítő eljárás kiválasztásában az is meghatározó szempont, hogy ne rójon súlyos plusz terheket a családra (pl. költségével, az előállítás bonyolultságával) és a megkezdett kezelést az ajánlott ideig tudják folytatni. Amikor jó hatással van a megkezdett kiegészítő terápia, de a szociális egyensúly felborulásának veszélyét rejti magában, ez következményesen a szorongás fokozódásához, a közérzet rosszabbodásához vezethet.
Amikor arról beszélünk, hogy a beteg vagy a család hogyan lehet aktívan tevékeny a jó közérzet megőrzése, kialakítása, a gyógyulás érdekében, fontos hangsúlyozni, hogy a kis intenzitású, könnyen elvégezhető mozgás jótékony hatású. Segíti a kondíció megőrzését, a mozgásfunkciók, a közérzet javulását. Ilyen például a rendszeres séta és a gyógytorna is, ami az onkológiai központokban a betegek rendelkezésére áll. A tapasztalat azt mutatja, hogy a betegek a mozgás mellett első lépésként étkezésüket változtatják meg. Ennek megreformálásakor is egyszerű, az egészséges táplálkozást kialakító diétás változtatásokat érdemes előnyben részesíteni. Ezek a változtatások szinte minden kezelés mellett jó hatásúak, de ebben is érdemes kikérni a kezelőorvos, a gyógytornász és a dietetikus véleményét.
A kezelések közül melyik az, ami lelkileg a legjobban megviseli a pácienseket?
Összegzésként elmondhatom, hogy minden kezelési formának megvannak a sajátságos nehézségei. Az előző részben a műtéteknél, a már említett testkép változást okozó beavatkozások. A kemoterápia során a hosszú időintervallum, és az életminőséget rontó mellékhatások. Sugárterápiánál a nehezen viselhető mellékhatások közé a bőrpirosság, nyálkahártya gyulladások tartoznak, valamint a mindennapos kezelések, a hormonterápiában pedig az évekig fennálló kezelés és annak mellékhatásai. Talán a kemoterápia és annak mellékhatásai a legnehezebben tolerálhatóak. Fontos, hogy feltérképezzük a beteg erőnlétét, pszichoszociális erőtartalékait, ez néhány, pszichológus vagy pszichoterapeuta szakemberrel történő találkozás során lehetséges, ahol átbeszélhetik az aktuális helyzetet, nehézségeiket.
Azok a betegek és hozzátartozóik, akik onkológiai kezelésének a pszichoonkológiai ellátás is része, aktívak maradnak, fokozódik az önismeretük, javul a testképük, kevesebb szorongással és hangulati zavarral, stabil életminőséggel, pozitív tapasztalatként élik meg az orvosi kezelést.
Forrás: Férfi EgészségŐr