Most induló sorozatunkban a daganatos betegek lelki, pszichológiai támogatásáról, a kezelés előtt és közben nyújtott szaksegítségről beszélgetünk a téma igazi szakértőjével, dr. Kegye Adrienne onkopszichológussal.

Az a pillanat, mikor a páciens a daganatos betegség tényével szembesül, mindenki számára igen megrázó, és a neheze még csak ez után jön. A diagnózis közlését megelőzi egy kivizsgálás, majd követi a terápia, utána a rehabilitáció, mely mind-mind súlyos lelki és testi terheket róhat a betegre. A testi tüneteket az onkológusok kezelik, de a lelki elváltozásokra is van szakember: a pszichológus, pszichoterapeuta, pszichiáter. Ezen belül kimondottan a daganatos betegségek lelki hátterével foglalkozik a pszichoonkológus. Beszélgetőpartnerem dr. Kegye Adrienne, aki 15 éves onkológus és sugárterapeuta szakorvosi múlttal háta mögött a testi tünetek kezelését a lélekgyógyításra váltotta fel, és ma már pszichoonkológusként dolgozik. A doktornővel 6 részen keresztül térképezzük fel a lelki segítség színtereit és lehetőségeit a szűrővizsgálatoktól egészen a gyógyulásig.

 

Mitől lesz valaki jó pszichoonkológus?

Elsősorban attól, hogy szakmailag tökéletesen megalapozott tudású, megértő, elfogadó és nyitott a páciensek lelki problémái iránt. Az én helyzetem előnye, hogy akár urológiai, akár bármely más szervet érintő daganatos elváltozások esetén ismerem a terápiás lehetőségeket, tüneteket, a rehabilitáció formáit és az ezekhez társuló lelki problémákat, és mindezeket figyelembe véve igyekszem megkönnyíteni ezek megoldásait az emberek számára. Minden ember más, fontos, hogy megismerjük a beteget, hiszen csak akkor tudjuk megítélni, hogy mi módon tudjuk lelki válságát oldani. A szakrendelőkben, kórházi osztályokon megforduló hatalmas beteganyag és a rendelkezésre álló idő hiányában azoknak a szakorvosoknak, akik felfedezik és közlik a rákos betegség tényét ritkán van alkalmuk részletesen feltérképezni a páciens betegséghez kapcsolódó érzelmi és szociális problémáit. A pszichoonkológusnál lehetőség van a folyamatos és rendszeres személyes kapcsolattartásra, ami során a szakember alaposabban megismeri a beteget, félelmeit, reakcióit, érzéseit, így lehetősége nyílik lelki segítségnyújtásra. Természetesen fontos a teammunka, a pszichoonkológus és az urológus közösen tudják elérni a lehetőségekhez képest legtökéletesebb és leggyorsabb gyógyulást. Általában 50%-a a pácienseknek egyedül, családja, környezete és kezelőorvosa segítségével is megbirkózik a daganatos betegség tényével, 25%-ának van szüksége lelki támogatásra, és a maradék 25% már előzőleg is fennálló pszichiátriai vagy pszichológiai problémái miatt szakvizsgálatot és kezelést igényel. Fontos, hogy a kezelőorvos bátorítsa azokat a pácienseket, akik szoronganak, döntésképtelenek, hogy kérjenek segítséget. Nem minden esetben van szükség terápiára, sokszor a pszichoonkológusnál tanácsadás zajlik. A tanácsadás megkönnyíti a döntéshozatalt, az új helyzethez való alkalmazkodást. Mikor megbeszélve a lehetőségeket a páciens meg tudja hozni a döntést a jövőjével kapcsolatosan, akkor megnyugszik, együttműködőbbé válik, és gyakran nincs szükség további pszichoterápiára. Az is előfordulhat, hogy a diagnózisközléstől egészen a rehabilitáció végéig szükséges a lelki támogatás, ez teljesen egyénfüggő, sőt arra is van példa, hogy már a daganatos elváltozás gyanúja esetén is félelmek és szorongás lesz úrrá a páciensen.

 

A tumoros megbetegedés ténye hallatán, hogyan reagálnak a férfiak, mi foglalkozatja őket a leginkább?

Elsődleges, nemtől függetlenül, a szorongás, aggódás, esetleg düh. Félelem a kezeléstől, a fájdalomtól, a magatehetetlenségtől, az élet végétől. A szociális és egzisztenciális változástól való félelem jellemzőbb a férfiakra: a családban betöltött szerep megváltozása, a munkahely megtartása, a családfenntartó szerep elvesztése mind-mind nagy lelki teher. A diagnózisközlés után általában 6-8 hét is eltelik, mire a páciens és a család alkalmazkodik az új helyzethez. Ez viszonylag rövid idő, és tovább nehezíti a helyzetet, hogy közben elkezdődnek a kezelések.

 

Van-e jelentősége a betegség elfogadásában, feldolgozásában az életéveknek?

Sokkal jobban függ a személyiségétől, hogy mi módon kezeli a stresszhelyzeteket, milyen a támogatottsága. A többszörösen terhelt élethelyzetben – pl. munkahelyi problémák, nyugdíjazás, partner betegsége – lényegesen nehezebb az elfogadás. Viszont kétségtelen, hogy az életszakaszok is befolyásolják az elfogadást, hiszen más élethelyzetet kell megoldani. A fiatalok rugalmasabbak, aktívabbak a betegséggel való megküzdésben, de nem lehet általánosítani. Hatalmas egyéni különbségek vannak, korosztályokon belül is.

 

Beszéltünk a team munkáról, amiben az urológus és a pszichoonkológus vesz részt. A család tud-e valamiben segíteni?

Igen, az egész folyamat során nagyon fontos szerepe van a családnak. A betegek sokszor a diagnózis hallatán az őket érő lelki trauma miatt képtelenek az információk pontos begyűjtésére. Ilyenkor sokat segíthet a kezelőorvossal történő megbeszéléseken résztvevő családtag, általában a feleség vagy felnőtt gyermek. Hazaérve újra átbeszélhetik a hallottakat és rendszerezhetik a teendőket, elősegíthetik a beteg döntéshozatalát. Az is nagyon jó, ha a család rugalmasan kezeli a problémákat, átmeneti, gyors megoldásokat talál, hogy levegye a terhet a beteg válláról, gondolok itt az otthoni teendők átszervezésére, feladatok elosztására. A család mellett meg kell említenem az egyén döntési jogát, ami szintén elősegíti az elfogadást. Tapasztalati tények bizonyítják, hogy ha van a betegnek lehetősége részt venni a döntéshozatalban, és választani a terápiás és a rehabilitációs lehetőségek között, akkor kevésbé szorong, könnyebben elfogadja a helyzetét, és a kezelések során együttműködőbb tud lenni.

Ahogy ezt olvashatták, a legtöbb esetben nagyon rövid idő telik el a diagnózisközlés és a terápia megkezdése között, és ebben az időszakban is számtalan probléma adódik, nincs ez másképp a terápia alatt sem. A következő hónapban a terápia alatti lelki megpróbáltatások orvoslási lehetőségeiről olvashatnak majd.

Szerző: Haris Éva

Az interjú megjelent a Férfi Egészségőr online magazinban!

Harmadszor beszélgetek már dr. Kegye Adrienne pszichoterapeuta szakorvossal a rosszindulatú daganatos betegség okozta lelki terhekről, a diagnosztizálás idejéről és a kezelés menetéről. Az előző részben eljutottunk a műtét utáni időszakig, most a kemo-, sugár-, és hormonkezelés nehézségeiről esik szó.

 

Mit vált ki a páciensekből a műtét utáni kezelések megkezdése?

A kezelések megkezdésével egy nyugodtabb szakasz kezdődik, mert a nehéz döntésekkel teli hetek után a terápia elfogadása önagában is csökkenti a szorongást, de ekkor megerősödik az eredményes kezeléshez és gyógyuláshoz fűződő remény is. A kezelés során mellékhatásként jelentkezhet alvászavar, ingerlékenység, emésztési problémák. A megváltozott élethelyzet, a beteg részéről a hosszantartó vagy gyakori kórházi bejárást igénylő kezelések, a családtagok részéről az otthoni teendők megosztása, ha szükséges a szállítás, a beteg kísérésének megszervezése, ambuláns kezelések esetén az otthoni ápolás biztosítása, pszichoszociálisan is kimerülést okozhatnak.

Nagyon lényeges, hogy a család együtt is felkészüljön a hosszantartó kezelésre. Ez segít abban, hogy megelőzzék a lelki kimerülést, fizikai, pszichés és szociális egyensúlyukat megőrizzék. Érdemes megtervezni, hogy kiknek a segítségével, támogatásával (pl. ismerősök, barátok, rokonok, egészségügyi, ápolási szolgálat) tudják elérni, hogy a betegre és a családra ne nehezedjen a kezelés alatt plusz lelki teher, erőtartalékaikat megőrizhessék.

A kemoterápia esetén a rossz közérzet, fáradékonyság, hányinger, hányás, étvágytalanság, szédülés, egyes kemoterápiás szerek alkalmazásakor a hajhullás, a sugárterápiánál elsősorban az izoláció szül nagy félelmeket, hiszen a betegnek a kezelő helységben egyedül kell lennie. Itt a kemo-, és sugárterápiás asszisztencia tudja a legnagyobb támogatást adni. Még említettem a bevezetőben a hormonterápiát, ami követheti a műtétet, ez hormon érzékeny tumorok esetében alkalmazható. Mellékhatásként hőhullámok, libidócsökkenés, emlőfeszülés, hangulatzavar léphet fel. A nők esetében a menopauza tünetei jelennek meg, férfiaknál pedig a szexuális teljesítmény csökkenését vonhatja maga után. Súlyos szorongásos, hangulat- és alvászavarokat okozhat ez a terápia is, főleg a fiatalabb, vagy középkorú felnőttek között. A pszichoonkológiai ellátást végző szakember tanácsadással, rendszeres vagy alkalomszerű egyéni vagy csoportos terápiával, a házastárs megértő türelemmel csökkentheti a lelki problémákat.

 

Szinte nincsen olyan daganatos beteg, aki ne találna akár szóbeszéd, akár internet segítségével magának kiegészítő terápiát. Szükségesek ezek a gyógymódok?

Amikor a betegben megjelenik az aktív tenni akarás a gyógyulás érdekében, az mindenképpen nagyon fontos. A komplementer terápiák tárháza hatalmas, amibe természetgyógyászati kezelések, homeopátia, gyógyhatású készítmények, táplálkozási sémák és különféle mozgásformák is beletartoznak.

A legfontosabb, hogy mindent meg kell beszélni a kezelőorvossal, mert nem elég, ha egy kezelés csökkenti a mellékhatásokat, fontos, hogy ne rontsa az alkalmazott terápiák hatékonyságát. Lelki szempontból a kiegészítő eljárás kiválasztásában az is meghatározó szempont, hogy ne rójon súlyos plusz terheket a családra (pl. költségével, az előállítás bonyolultságával) és a megkezdett kezelést az ajánlott ideig tudják folytatni. Amikor jó hatással van a megkezdett kiegészítő terápia, de a szociális egyensúly felborulásának veszélyét rejti magában, ez következményesen a szorongás fokozódásához, a közérzet rosszabbodásához vezethet.

Amikor arról beszélünk, hogy a beteg vagy a család hogyan lehet aktívan tevékeny a jó közérzet megőrzése, kialakítása, a gyógyulás érdekében, fontos hangsúlyozni, hogy a kis intenzitású, könnyen elvégezhető mozgás jótékony hatású. Segíti a kondíció megőrzését, a mozgásfunkciók, a közérzet javulását. Ilyen például a rendszeres séta és a gyógytorna is, ami az onkológiai központokban a betegek rendelkezésére áll. A tapasztalat azt mutatja, hogy a betegek a mozgás mellett első lépésként étkezésüket változtatják meg. Ennek megreformálásakor is egyszerű, az egészséges táplálkozást kialakító diétás változtatásokat érdemes előnyben részesíteni. Ezek a változtatások szinte minden kezelés mellett jó hatásúak, de ebben is érdemes kikérni a kezelőorvos, a gyógytornász és a dietetikus véleményét.

 

A kezelések közül melyik az, ami lelkileg a legjobban megviseli a pácienseket?

Összegzésként elmondhatom, hogy minden kezelési formának megvannak a sajátságos nehézségei. Az előző részben a műtéteknél, a már említett testkép változást okozó beavatkozások. A kemoterápia során a hosszú időintervallum, és az életminőséget rontó mellékhatások. Sugárterápiánál a nehezen viselhető mellékhatások közé a bőrpirosság, nyálkahártya gyulladások tartoznak, valamint a mindennapos kezelések, a hormonterápiában pedig az évekig fennálló kezelés és annak mellékhatásai. Talán a kemoterápia és annak mellékhatásai a legnehezebben tolerálhatóak. Fontos, hogy feltérképezzük a beteg erőnlétét, pszichoszociális erőtartalékait, ez néhány, pszichológus vagy pszichoterapeuta szakemberrel történő találkozás során lehetséges, ahol átbeszélhetik az aktuális helyzetet, nehézségeiket.

Azok a betegek és hozzátartozóik, akik onkológiai kezelésének a pszichoonkológiai ellátás is része, aktívak maradnak, fokozódik az önismeretük, javul a testképük, kevesebb szorongással és hangulati zavarral, stabil életminőséggel, pozitív tapasztalatként élik meg az orvosi kezelést.

Haris Éva

Megjelenés: Férfi Egészségőr

Az egyik legrettegettebb megbetegedés a rák, azt hiszem, ez kétségtelen tény. Aki olvasta beszélgetésünk első részét dr. Kegye Adrienne pszichoonkológussal, biztosan tudja már, hogy a tumoros megbetegedéssel megküzdeni leghatékonyabban a család és egy orvos team segítségével lehet, de a legnehezebb feladat, mind testi, mind lelki téren a betegre hárul. Nézzük most sorra a terápia lehetőségeit.

Milyen terápiás lehetőségei vannak a daganat terápiának?

Mikor bebizonyosodik a rosszindulatú daganat ténye, egy onkoterápiás terv készül. A korszerű és hatékony tumor kezelés általában kombinált, leggyakrabban műtéti kezelésből, sugár-, és kemoterápiából, valamint hormon érzékeny daganatok esetén hormonkezelésből áll. A műtétre általában gyorsan sor kerül, aztán hetek telnek el a következő kezelésig. Ebben az időszakban sok a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, emiatt is nagyon hangsúlyos a pszichés támogatás, mind a család, mind a kezelőorvos, mind a pszichoonkológus részéről. A legádázabb félelmet mindig az ismeretlen szüli, ezért fontos, hogy a páciens alaposan megismerje a rá váró terápiás eljárások lehetőségeit, mellékhatásait és várható kimenetelét.

A terápiák tekintetében van a betegnek választási lehetősége?

Minden daganatos betegségnek megvan az optimális kezelési módja, ami többek között függ a daganat tulajdonságaitól, szövettani típusától, stádiumtól, a nyirokcsomók, távoli szervek érintettségétől, a beteg általános állapotától. Vannak olyan daganattípusok, amikor választani lehet műtét és sugárkezelés között, mert a végeredmény hasonló lehetőségeket rejt. A jellemző az, hogy az orvos az onkológiai protokollnak megfelelő kezelést ajánlja, de mindenképpen szükséges a beteg tájékozott beleegyezése. Ehhez egy minden téren pontos, érthető, az egyéni igényeket figyelembe vevő felvilágosítás szükséges a betegség és a terápia tekintetében.

Kezdjük akkor a sebészeti beavatkozással…

Ez a legősibb daganatterápiás eljárás, amely szinte mindig megelőzi a többi kezelést. Vannak azonban olyan onkológiai megbetegedések (pl. a végbél daganatos megbetegedése), ahol a műtétet megelőzheti sugár-, vagy kemoterápia, illetve ezek kombinációja. Az onkológiai betegek háromnegyede, négyötöde találkozik a műtéti beavatkozással, de nem mindig terápiás céllal, hiszen műtétre kerülhet sor már a tumor kivizsgálásakor, vagy a rehabilitáció során, rekonstrukció esetén.

A műtét okozhat általános lelki problémákat, ilyen az altatástól, a tehetetlenségtől, a szövődményektől való félelem. A daganatos betegségre specifikusan pedig a legtöbb pszichés bántalom a test időleges vagy végleges megváltozását okozó műtéteknél tapasztalható. A testkép megváltozása kihat a nemi szerepekre, a szociális kapcsolatokra, pl. munkára, szabadidő eltöltésére, szexualitásra. Ennek negatívumként átélt változása tovább súlyosbíthatja a szorongást. A legfontosabb ebben az időszakban is a felvilágosítás, a tájékozott műtéti beleegyezés, amelynek alapfeltétele, egy akár több alkalomból álló, hosszabb beszélgetés a kezelőorvossal. Amikor a beteg nehezen egyezik bele a kezelésekbe, nem tud döntést hozni, a mentálhigiénés szakember a lelki okok megismerésével, ezáltal az önismert fokozásával tud segíteni. Ma az informatika világában, fontos tudni, hogy az interneten olvasható esetleírások, vagy a hasonló betegséggel élők elbeszélései, sokszor általános, a beteg szempontjából nem pontos információkat hordoznak, hiszen minden terápia személyre, betegségre, és stádiumra szabott, így a mellékhatások, gyógyulási esélyek is eltérőek. Hiteles és biztos információt a kezelő orvos tud adni.

Mi jellemzi a műtét utáni időszakot?

Az esetek túlnyomó részében kiderül, hogy további kezelésre van szükség, ami fokozza a pszichés megterhelést, még akkor is, ha a korábbi beszélgetések során már felmerült az esélye a további beavatkozásoknak. A műtét utáni kezelésekhez súlyosabb stádiumot asszociálnak a betegek. Azzal, hogy meghosszabbodik a terápia, a kezelés akár fél évig is eltarthat, tovább nőnek a szociális problémák. Mikor tudok újra dolgozni? Ki vezeti a háztartást? Ki tartja el, és hogyan a családot? Emellett fokozódik a haláltól, haldoklástól való félelem is. A betegek úgy élik meg, hogy egyik rossz hír jön a másik után. Ebben a helyzetben kell döntések sorozatát meghozni a kezeléssel, családdal, munkával kapcsolatosan. Hatalmas lelki teher ez a betegek számára. Nem elhanyagolható maga a kezelés ténye sem. A sugár-, és kemoterápia esetén meghatározó a megélt tapasztalat, amit ismerősök, rokonok éltek át, sokszor a beteg szeme láttára. Sokkal nehezebb a beleegyezés, ha nehéz sorsú, sokat szenvedett daganatos beteg volt a családban. Tovább nehezíti a beleegyezést, amikor a beteg a műtét után tünetmentes, teljesen egészségesnek érzi magát, és szembe kell néznie a kemoterápia és a sugárterápia várható mellékhatásaival, várhatóan közérzete és életminősége romlásával. Ismételni tudom csak önmagam, hogy mennyire fontos az orvosteam munkája, a személyre szabott felvilágosítás, a pszichoszociális támogatás, a beteg és családjának aktív, életerős hozzáállása, amelyek mind abban segítenek, hogy a páciens a leghatékonyabban tudjon megküzdeni a betegséggel. Haris Éva Megjelenés: Férfi Egészségőr

Kik segítenek a daganatos betegség esetén a lelki nehézségekkel való megküzdésben?

Az onkológiai ellátás során a beteget számos szakember veszi körül, orvosok, nővérek, asszisztensek, gyógytornász, és még sorolhatnánk. Gyógyítása középpontjában az onkológus orvos áll. Ebben a szakmailag sokszínű csapatban a lelki problémák kezelésére is van szakember, a pszichológus, pszichoterapeuta, pszichiáter.

 

Ezen belül kimondottan a daganatos betegségek lelki hátterével foglalkozik a pszichoonkológus.

 

A pszichoonkológia határterületi tudományág, mely a daganatos betegek, hozzátartozók és a szakemberek pszichológiai és szociális terhelésével, tüneteivel valamint teljes körű terápiájával, gondozásával, valamint a kutatással és a megelőzéssel is foglalkozik. Magyarországon az 1960-as évek óta fokozatosan alakult ki. Az Országos Onkológiai Intézetben 1988 óta működik pszichológiai ambulancia. Az 1993-ban kidolgozott és 2006-ban aktualizált Magyar Nemzeti Rákkontroll program a gyógyító csoport tagjának tekinti a mentálhigiénés szakembereket. 2002-ben megalakult a Magyar Pszichoonkológiai Társaság. Ma a legtöbb onkológiai centrumban, és a hospice ellátásban is dolgoznak a daganatos betegek pszichoszociális támogatásával foglalkozó szakemberek, pszichológusok, klinikai szakpszichológusok, pszichiáter szakorvosok, pszichoterapeuta szakpszichológusok, szakorvosok.

Az onkopszichológiai beavatkozást megvalósító szakembernek nem közvetlenül a daganatos betegség befolyásolása a feladata, hanem egy folyamatos és rendszeres személyes kapcsolattartás során, professzionális módszerek és technikák alkalmazásával, alaposabban megismeri a beteget, félelmeit, reakcióit, érzéseit, így lehetősége nyílik a lelki segítésnyújtásra. A páciens minél mélyebb megismerésével segíti őt abban, hogy ő is jobban megismerje önmagát, és ezáltal mozgósíthassa saját erejét, képességeit, amelyek lehetővé teszik, hogy megőrizze vagy helyreállítsa lelki egyensúlyát, megbirkózhasson betegségével, javítson az életminőségén. Munkájához tartozik a hozzátartozók pszichoszociális helyzetének felmérése, lelki támogatása is. A pszichoonkológiai ellátás rugalmasan alkalmazkodik a beteghez és hozzátartozóihoz, a beteg testi állapotához, a betegség stádiumához, az onkológiai kezelések és betegellátás sajátosságaihoz.

A daganatos betegség egy megváltozott élethelyzetet jelent a betegek és családtagjaik számára. Az ehhez való alkalmazkodás nagy kihívás mindenki számára. Amennyiben saját, vagy hozzátartozója daganatos betegség okozta fokozott lelki megterhelései miatt szívesen fordulna szakemberhez, szeretettel várjuk levelét, kérdését.

Forrás: Telemedical, 2012. OKTÓBER 1.

Írta: Dr. Kegye Adrienne

Dr. Kegye Adrienne hosszú éveken át dolgozott onkológusként, sugárterapeutaként. Idővel egyre nagyobb szerepet kapott munkájában a betegekkel való beszélgetés. Úgy érezte, szeretne igazán érteni ahhoz, hogyan lehet úgy beszélgetni, hogy a betegek a legtöbbet profitálhassák belőle. Képezni kezdte magát, majd pszichoterápia szakvizsgát tett. Ma már munkaideje nagy részében daganatos betegek pszichoterápiás ellátásával foglalkozik az Országos Onkológiai Intézetben.

 

Azt hiszem, óriási szükség van arra, hogy valaki úgy beszélgessen a daganatos betegekkel, ahogyan ön teszi.

Igen, én is fontosnak gondolom. Szerencsére ma már elterjedt a holisztikus szemlélet az onkológiában is: a betegeket egy csapat kezeli, amelyben a testi gyógyítók — a sebész, a sugárterapeuta, a kemoterapeuta, a nővérek, a gyógytornász és mások — mellett egyre jobban helyet kapnak a lélek dolgaival foglalkozó szakemberek is. Ez egy közösen végzett, folyamatos egyeztetést feltételező tevékenység, egymást a munka során nem helyettesítjük, hanem kiegészítjük.

 

Mi a pszichoszociális gondozás lényege?

A pszichoterapeutának, pszichológusnak nem közvetlenül a daganatos betegség befolyásolása a feladata. Megpróbálom minél mélyebben megismerni a pácienst, és abban segíteni, hogy mozgósíthassa és a gyógyulás szolgálatába állíthassa a saját erejét. Munkámhoz tartozik a hozzátartozók pszichés támogatása, és az onkológiai osztály pszichológiai légkörének kedvezőbbé tétele is.

 

Mi zajlik le az emberben, amikor rákot diagnosztizálnak nála?

Szinte mindenkit megrázkódtatásként ér a hír. Jó, ha a diagnózis elhangzásakor jelen van a pácienssel egy hozzá közelálló személy is, aki támogatni tudja őt, és segíteni tud az elhangzó információk, tennivalók későbbi felidézésében. A diagnózis feldolgozásához időre van szükség, általában 6-8 hét is eltelik, mire a páciens elfogadja és felméri, mivel áll szemben. Ennyi idő alatt ráadásul többnyire túlesik egy műtéten, elkezdődnek a kezelések, tehát egy teljesen új helyzethez kell viszonylag rövid idő alatt alkalmazkodnia.

 

Sokáig szokás volt, hogy az orvos nem szembesítette a beteget a rák diagnózisával, legfeljebb a hozzátartozókat avatta be. Még ma is alig ejtjük ki a szót: rák?

A korábbi helyzet nagy feszültséget eredményezhetett a beteg környezetében. Ha erről nem lehetett beszélni, egy olyan titok keletkezett, ami falakat emelt egymás közé! Ma úgy gondoljuk, a beteg teherbírásához mérten kell őt beavatni. A páciensek a beszélgetések során tapasztalhatják, hogy lehet beszélni a rákról. Apránként, gyakorlással meg lehet találni a megfelelő arányt: kivel, mikor, hol, hogyan. Jó, ha a beteg tud beszélni a betegségéről, de képes képviselni azt a kívánságát is, ha bizonyos személyekkel, bizonyos helyzetekben mégsem.

 

Mi történik a családdal?

Ha daganatos beteg van a családban, felborul a családban addig kialakított rendszer. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy pl. az egyik kereső kiesik a munkájából. Átrendeződnek a feladatok, a terhek. Gyakran előfordul, hogy bár a család mindent megtesz a betegért, a páciens mégis úgy érzi, nem segítenek neki. A családtagok felsorakoztatnak mindent: mindazt, amiről úgy érzik, nekik szükségük lenne rá, ha ők maguk lennének betegek. De az ő betegüknek esetleg egészen másra van szüksége! Fontos, hogy a családtagok ezt megértsék. Ezért is jó, ha közösen beszélgetnek erről, amiben — ha kérik — a szakember is tud segíteni.

 

Van-e recept arra, hogyan lehet felvenni a küzdelmet a rákkal?

Erről nehéz általánosságban beszélni, hiszen éppen az a lényeg, hogy mindenki megtalálja a saját útját. A szakemberek ebben tudnak segíteni a pácienseknek. Ám van néhány ötlet, amelyet szívesen ajánlok minden érintett figyelmébe. A diagnózis elhangzása után, a kezelések során vannak olyan időszakok, amelyek várakozással telnek. Ezeket érdemes információgyűjtésre felhasználni. A beteg összegyűjtheti a kérdéseit, és legközelebb felteheti őket orvosának. Gyakran halljuk, olvassuk, hogy meg kell próbálni pozitívra hangolni a gondolatokat. Természetes, hogy az embernek egy nehéz helyzetben lehetnek negatív érzelmei. Azonban fontos a negatív és pozitív érzelmek egyensúlyának megtalálása. Ebben segíthet, ha felfedezzük a jó történéseket is. Érdemes megkeresni azokat az akár apró dolgokat, amelyek örömet, jó érzést okoznak, és ez lehet egy szál virág, a napsütés, egy séta vagy egy felhőnézegetéssel töltött félóra is.

Megváltoznak az emberek ebben a helyzetben?

A páciensek sok esetben beszámolnak változásról, mely által gyakran jó irányban alakul át az életük. A betegség számos esetben arra késztet, hogy átgondolja az életét, és máshová helyezze a hangsúlyokat. Ebben a folyamatban egyébként sokaknak nincs szüksége pszichés támogatásra, mert önerejéből, családja, barátai, környezete, onkológusa segítségével visszanyeri lelki egyensúlyát. A páciensek körülbelül egynegyede igényel érzelmi támogatást, pszichoszociális gondozást. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ettől még nem számít pszichiátriai betegnek, nem szorul hosszú távú pszichés kezelésre! Persze hosszabb lélegzetű, feltáró jellegű terápiára is van mód, ha a páciens állapota ezt igényli, de többnyire rövid pszichoterápiás kezelés ? esetleg gyógyszeres terápiával kiegészítve ? elegendő. Ezek a beszélgetések szakmai szabályok által meghatározott keretek között történnek, komoly figyelmet, koncentrációt, felkészülést igényelnek. Sajnos a tárgyi körülmények nem mindenütt adottak. Optimális esetben egy terápiás beszélgetés nyugodt, meghitt légkörének biztosításához önálló helység szükséges. Ehelyett a foglalkozások többsége a kórteremben, a betegágy mellett zajlik. Ennek ellenére jó, hogy a pszichés támogatás lehetősége a betegek rendelkezésére áll. Fontos, hogy tudjanak róla, és merjék igénybe venni, ha úgy érzik, segítségre van szükségük!

Szerző: Dudics Emese

Az interjú megjelent a Patika Tükör 2009. októberi számában!

A mellrák diagnózisával való szembesülésnél, már a diagnózis közlésekor megjelenő érzelmek egyike a műtéttől és a test időleges vagy végleges megváltozásától való félelem.

Az emlő a nőiesség, az anyaság, a szexuális vonzerő szimbóluma az egész élet során. Talán ebből is adódóan az emlőműtét okozta testi változások mélyebben érintik a nőket, mint az emlőrákos férfi beteget.

A testkép pszichológiai szempontból tudatos és tudattalan élmények alapján kialakuló elképzelések összességét jelenti az egyén testének kinézetéről és funkcióiról. Ez az élet folyamán, először az anyával, majd a környezet többi tagjával történő nem verbális, majd verbális kapcsolatok, tapasztalatok alapján alakul ki. A saját testünkről kialakított képünket, reális ismeretek és érzelmi tényezők egyaránt befolyásolják. Minden érzelem testkép változással is jár: ha barátságosak vagyunk szinte ?kinyílunk?, széttárjuk kezünket, be- és elfogadunk valakit, ha gyűlölünk, izmaink megfeszülnek, egész testünk ?ökölbe szorul?. Összehúzzuk magunkat, ha szégyenkezünk, és kihúzzuk magunkat, ha büszkék vagyunk.

Testünk megélése jelentős mértékben meghatározza az önértékelést és az énképet, mely a személyiség központi része, meghatározza viselkedésünket és mindennapi közérzetünket. Különösen a kezelések ideje alatt a megváltozott testkép okozta szorongást fokozhatják a női szerepekben, szociális kapcsolatokban (pl. szexualitás, munka, szabadidős elfoglaltságok) történő, negatívumként átélt változások.

A sebészeti beavatkozások közül a radikális műtétek inkább, az emlőmegtartó műtétek kevésbé keltenek szorongást, de azt is tudnunk kell, hogy a műtét érzelmi jelentése elsősorban a beteg személyiségétől, testi önértékelésétől, addigi életútjától függ, s csak másodsorban a metszés mértékétől és láthatóságától. Irodalmi adatok szerint a nők kb. egy harmada, annak ellenére, hogy az emlő teljes eltávolítása után több gond jelentkezik az énképpel, nőiességgel, öltözködéssel, mégis ezt a műtéti megoldást érzi biztonságosabbnak. A kutatások azt mutatják, hogy azok nők, akik részt vehettek a kezelésekkel kapcsolatos döntéshozatalban, kevésbé feszültek, kevésbé szorongóak, mint azok, akiket nem vontak be a kezelési módok kiválasztásába. Mindez azt támasztja alá, mennyire fontos, már a kezdetektől részt venni a döntéshozatalban. Tovább növelhetik a műtét okozta testi változások okozta lelki megterhelést a kezelések kapcsán előforduló átmeneti vagy végleges változások. Ilyenek a sugárkezelés okozta kozmetikai elváltozások, a kemoterápia okozta hajhullás, mely sok nő szerint lehangolóbb, mint maga a műtét.

A betegséggel való megbirkózás lelki képessége a coping. Mindenkinek megvan a maga elfogadási stílusa, amit hétköznapokban felmerülő problémák megoldására is használ. Akik aktívak és jó a probléma-megoldó készségük, rugalmasabbak, akik többféle megküzdési módszerrel is képesek működni és az aktuális problémához igazodva tudnak közülük választani, jobb életminőséggel élnek, kevesebb hangulatzavarral küzdenek.

A diagnózis feldolgozásához, az új helyzetekhez való alkalmazkodáshoz sokaknak nincs szüksége pszichés támogatásra, mert önerejükből, családjuk, barátaik, környezetük, onkológusuk segítségével visszanyerik lelki egyensúlyukat. A páciensek körülbelül egynegyede igényel érzelmi támogatást, egynegyede pedig pszichoszociális gondozást.

Számos lehetőség áll mindenki rendelkezésére, melyek segíthetik az aktív megbirkózást, a megváltozott testképhez való alkalmazkodást. Alapvető jelentőségű a jó, teherbíró orvos-beteg kapcsolat. A relaxáció a testi és lelki egyensúly megtalálását és megtartását szolgálja. A mozgás, pl. a gyógytorna, a jóga és a mozgásterápia célja a testkép elfogadásának támogatása, feszültség- és szorongásoldás, hangulatjavítás, a test feletti kontroll visszaszerzése. A klubmozgalom lehetőséget ad a problémák megosztására, a már gyógyult betegek jelenléte, tapasztalatai biztatást, példát nyújtanak. A pszichoterápiás módszerek a páciensek minél mélyebb megismerésével segíthetnek a páciensek önismeretének fokozásában, hogy mozgósíthassák és a gyógyulás szolgálatába állíthassák a saját erejüket. A csoportokban való részvétel javítja az alkalmazkodást, fejleszti az emberi kapcsolatokat. A kialakuló jó közérzet és kapcsolatok növelhetik az önbizalmat és átsugározhatnak más személyekre, a környezetre is. Mindazoknak, akik ezen az úton járnak, hasznos kísérői lehetnek a bátorság, a kreativitás és a humor!

Dr. Kegye Adrienne – Pszichoterapeuta, sugárterapeuta szakorvos

A cikk megjelent a Studium Prakticun 2010. októberi számában!

Mit vált ki a páciensekből a műtét utáni kezelések megkezdése?

A kezelések megkezdésével egy nyugodtabb szakasz kezdődik, mert a nehéz döntésekkel teli hetek után a terápia elfogadása önagában is csökkenti a szorongást, de ekkor megerősödik az eredményes kezeléshez és gyógyuláshoz fűződő remény is. A kezelés során mellékhatásként jelentkezhet alvászavar, ingerlékenység, emésztési problémák. A megváltozott élethelyzet, a beteg részéről a hosszantartó vagy gyakori kórházi bejárást igénylő kezelések, a családtagok részéről az otthoni teendők megosztása, ha szükséges a szállítás, a beteg kísérésének megszervezése, ambuláns kezelések esetén az otthoni ápolás biztosítása, pszichoszociálisan is kimerülést okozhatnak. Nagyon lényeges, hogy a család együtt is felkészüljön a hosszantartó kezelésre. Ez segít abban, hogy megelőzzék a lelki kimerülést, fizikai, pszichés és szociális egyensúlyukat megőrizzék. Érdemes megtervezni, hogy kiknek a segítségével, támogatásával (pl. ismerősök, barátok, rokonok, egészségügyi, ápolási szolgálat) tudják elérni, hogy a betegre és a családra ne nehezedjen a kezelés alatt plusz lelki teher, erőtartalékaikat megőrizhessék.

A kemoterápia esetén a rossz közérzet, fáradékonyság, hányinger, hányás, étvágytalanság, szédülés, egyes kemoterápiás szerek alkalmazásakor a hajhullás, a sugárterápiánál elsősorban az izoláció szül nagy félelmeket, hiszen a betegnek a kezelő helységben egyedül kell lennie. Itt a kemo-, és sugárterápiás asszisztencia tudja a legnagyobb támogatást adni. Még említettem a bevezetőben a hormonterápiát, ami követheti a műtétet, ez hormon érzékeny tumorok esetében alkalmazható. Mellékhatásként hőhullámok, libidócsökkenés, emlőfeszülés, hangulatzavar léphet fel. A nők esetében a menopauza tünetei jelennek meg, férfiaknál pedig a szexuális teljesítmény csökkenését vonhatja maga után. Súlyos szorongásos, hangulat- és alvászavarokat okozhat ez a terápia is, főleg a fiatalabb, vagy középkorú felnőttek között. A pszichoonkológiai ellátást végző szakember tanácsadással, rendszeres vagy alkalomszerű egyéni vagy csoportos terápiával, a házastárs megértő türelemmel csökkentheti a lelki problémákat.

Szinte nincsen olyan daganatos beteg, aki ne találna akár szóbeszéd, akár internet segítségével magának kiegészítő terápiát. Szükségesek ezek a gyógymódok?

Amikor a betegben megjelenik az aktív tenni akarás a gyógyulás érdekében, az mindenképpen nagyon fontos. A komplementer terápiák tárháza hatalmas, amibe természetgyógyászati kezelések, homeopátia, gyógyhatású készítmények, táplálkozási sémák és különféle mozgásformák is beletartoznak.

A legfontosabb, hogy mindent meg kell beszélni a kezelőorvossal, mert nem elég, ha egy kezelés csökkenti a mellékhatásokat, fontos, hogy ne rontsa az alkalmazott terápiák hatékonyságát. Lelki szempontból a kiegészítő eljárás kiválasztásában az is meghatározó szempont, hogy ne rójon súlyos plusz terheket a családra (pl. költségével, az előállítás bonyolultságával) és a megkezdett kezelést az ajánlott ideig tudják folytatni. Amikor jó hatással van a megkezdett kiegészítő terápia, de a szociális egyensúly felborulásának veszélyét rejti magában, ez következményesen a szorongás fokozódásához, a közérzet rosszabbodásához vezethet.

Amikor arról beszélünk, hogy a beteg vagy a család hogyan lehet aktívan tevékeny a jó közérzet megőrzése, kialakítása, a gyógyulás érdekében, fontos hangsúlyozni, hogy a kis intenzitású, könnyen elvégezhető mozgás jótékony hatású. Segíti a kondíció megőrzését, a mozgásfunkciók, a közérzet javulását. Ilyen például a rendszeres séta és a gyógytorna is, ami az onkológiai központokban a betegek rendelkezésére áll. A tapasztalat azt mutatja, hogy a betegek a mozgás mellett első lépésként étkezésüket változtatják meg. Ennek megreformálásakor is egyszerű, az egészséges táplálkozást kialakító diétás változtatásokat érdemes előnyben részesíteni. Ezek a változtatások szinte minden kezelés mellett jó hatásúak, de ebben is érdemes kikérni a kezelőorvos, a gyógytornász és a dietetikus véleményét.

 

A kezelések közül melyik az, ami lelkileg a legjobban megviseli a pácienseket?

Összegzésként elmondhatom, hogy minden kezelési formának megvannak a sajátságos nehézségei. Az előző részben a műtéteknél, a már említett testkép változást okozó beavatkozások. A kemoterápia során a hosszú időintervallum, és az életminőséget rontó mellékhatások. Sugárterápiánál a nehezen viselhető mellékhatások közé a bőrpirosság, nyálkahártya gyulladások tartoznak, valamint a mindennapos kezelések, a hormonterápiában pedig az évekig fennálló kezelés és annak mellékhatásai. Talán a kemoterápia és annak mellékhatásai a legnehezebben tolerálhatóak. Fontos, hogy feltérképezzük a beteg erőnlétét, pszichoszociális erőtartalékait, ez néhány, pszichológus vagy pszichoterapeuta szakemberrel történő találkozás során lehetséges, ahol átbeszélhetik az aktuális helyzetet, nehézségeiket.

Azok a betegek és hozzátartozóik, akik onkológiai kezelésének a pszichoonkológiai ellátás is része, aktívak maradnak, fokozódik az önismeretük, javul a testképük, kevesebb szorongással és hangulati zavarral, stabil életminőséggel, pozitív tapasztalatként élik meg az orvosi kezelést.

Forrás: Férfi EgészségŐr

A daganatos betegség diagnózisával szembesülni nagyon nehéz: a betegnek és a hozzátartozóinak is. Pillanatok alatt átrendeződik a család élete. Ám ezzel a teherrel nem feltétlenül kell egyedül megküzdeni! Minden onkológiai osztályon térítésmentesen elérhető a pszichológiai segítség. Hogy ez mit jelent, arról dr. Kegye Adrienne pszichoterapeuta szakorvossal beszélgettünk.

 

Mi zajlik le az emberben, amikor rákot diagnosztizálnak nála?

Szinte mindenkit megrázkódtatásként ér a hír. Jó, ha ilyenkor jelen van a beteggel egy hozzá közelálló személy is, aki támogatni tudja őt, és segíthet az elhangzó információk, tennivalók későbbi felidézésében. A diagnózis feldolgozásához időre van szükség, általában 6-8 hét is eltelik, mire a páciens elfogadja és felméri, mivel áll szemben.